A.K.

FAN TOM

a gigabuli

FORGATÓKÖNYV-FANTÁZIA

Szereplők:

Snake Heart együttes, alias Fan Tom együttes - (önmaguk)

Pisti – Herr István, gitáros

Gyurika – Nehéz György, billentyűs

Vick – Pálmai Viktor, dobos

Balázs – Raczkó Balázs, énekes

Zolika – Vincze Zoltán, basszusgitáros

Tomi, Majoros Tamás, manager (szeretetéhes, behízelgő, de dörzsölt üzletember, pl.: Alföldi Róbert)

Károly, Tomi barátja (okos egyetemista, de visszahúzódó, szemüveges, pl.: Kálid Artúr)

Titi, az együttes és Tomi bizalmasa (okos, anyáskodó nő, pl.: Börcsök Enikő)

Emi néni (cserfes háziasszony, pl.: Halász Judit)

Józsi bácsi (mosolygós, bajuszos munkásember, pl.: Haumann Péter)

Dr. Szalai (elegáns „maffiózó”, pl: Mácsai Pál)

Újságíró (okos, humoros, pl: Badár Sándor)

Marika (szőke, pl.: Kováts Adél)

Marcsi, Tomi barátnője (szép, de alkoholista, pl: Für Anikó)

stb.

(Időközben megváltozott a Snake Heart együttes tagsága és a színészek is csak példaként szerepelnek! Mivel forgatóköny, olvasás közben remek beleképzelni a választott szereplőket, hallani önmagunkban hangjukat, látni gesztusaikat...)

----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Szól a Zene a mindenem című szám, közben feliratok, cím. Egy tükörre íródnak ki. Kamera lassan jobbra fordul, szekrénysor, ajtó, ágy, Tomi rajta fekszik. Cigizik és bólogat az ütemre. Szám végén kikapcsolja a CD-játszót. Mobilon pötyög. Leejti mobilos kezét maga mellé. Pár másodperc múlva megcsörren. Felkapja.

Tomi: - Szeva Zolika.

...

Tomi: - Bocs, megint nem töltöttem fel a telim.

...

Tomi: - Ja. Tegnap felszedtem egy bigét és lecsacsogta az egészet. Na, figyu. Csütörtökön felléphetnétek a Kandón.

...

Tomi: - Ne má! Elmegyek ma a próbára és megdumáljuk.

...

Tomi: - Jóvan! 6 után. Csá.

Balázs, Pisti, Gyurika és Vick pakolásznak egy baromi lepusztult próbateremben (Csepel Művek). Belép Zolika: - Hali – ő is leteszi 3 táskáját, hangolja a gitárt, közben mondja: - A Tomi lejön 6-ra.

Vick: - Fasza! Megint hoz egy valag piát, benyomunk, mint atom, megint nem próbálunk, megint nem történik semmi.

Gyurika: - Megint bedőltünk egy menedzsernek, aki baromi nagy sztárt csinál belőlünk, csak előbb vesz magának egy kocsit, egy irodát, egy lakást, egy nyaralót, egy nőt, meg 2 kutyát.

Pisti röhög: - Oan izé vagy Gyurika! Hát a bevallottan eladott 7 CD után járó fejenként 350 Ft az neked semmi?

Mindenki röhög.

Zolika: - Azt akarja, hogy lépjünk fel a Kandón.

Vick: - Na, haggyá má!

Zolika: - Most ne engem cseszegess Vick. Felhívott, ezt mondta. Kész. Nem, hát nem.

Balázs: - Megbeszéltük. Mindenki benne volt. Nincs fellépés, nincs CD, nincs média. Semmi. Oké?

Zolika: - Rúgjátok ki ti. Nem én hoztam ide.

Balázs: - Majd ma elbeszélgetünk.

Károly és Tomi az utcán.

Károly: - A Józsi bácsi megépíti, de szombaton kimennek a telekre.

Tomi: - Előtte kiugrunk felmérni és filózhat a kivitelezésen.

Károly: - De akkor itt lesz az Emi néni is és ő nem engedi már, hogy a Józsi bácsi előleg nélkül egy szöget is felemeljen.

Tomi: - Ó, Károlyom, ennyi év után sem ismersz?

Károly: - De az Emi néni 57 éves.

Tomi: - És akkor mi van?

Befordulnak egy kapualjba. Régi bérház egyik földszinti lakásának ajtaja előtt.

Tomi: - Öööö, Károly! – a zsebében kotorászik. – Szaladj már ki a közibe és vegyél 6 sört, meg 2 töményet. – Tomi Károly kezébe nyom némi pénzt és belép a nyíló ajtón.

Újságszerkesztőség. 1-2 íróasztal számítógéppel, mindenütt papírok, újságok, képek. Egy szőke lány reszelgeti a körmét, közben egy –az egyik gépen dolgozó- fickóval trécsel.

Szőke: - Már az aprókat is begépeltem.

Fickó: - Látom Marika. Látom, csak elolvasni nem tudom.

Szőke: - Mééé?

Fickó: - Jaj, Marika! Mindegy. Menj, hozd fel a postát.

Szőke: - Má megin én!

Fickó csak szúrósan ránéz. Marika el, fickó fogja a fejét.

Másik fickó: - A következő számba kell áttennünk a napelemes cikket.

Fickó: - Tudtam! Ami fontos, az sosem fér be. Már hónapok óta semmi izgalmas. Csodálom, hogy egyáltalán veszik a lapot.

Tomi és Dr. Szalai Pál kényelmes fotelben konyakoznak.

Pál: - Nem nyertél meg Tomikám.

Tomi: - De az Önkormányzatot csak a területbérlés érdekli, meg a pénz. Statisztika, meg zsé. Azt majd zsebbe csúsztatjuk, a közgyűlésnek meg előterjesztik, hogy ratyi a hely, veszélyes hulladék...

Pál: - Isten őrizz! Csak ratyi a hely. Az hiányzik, hogy a környezetvédők megrohanjanak.

Tomi: - Ja, jó. Tényleg. Szar a terület, csak kiadni lehet, eladni nem.

Pál: - Ja.

Tomi: - Hosszútávra, meg rendbe tesszük, meg lesznek jótékonykodások...

Pál: - Ja. Na, jól van. Sínre tesszük. Ha átversz kisfiam...

Tomi: - Na de Dr. Szalai! Ne felejtsük el, hogy ki juttatott a zsírosbödön mellé!

Tomi és Károly ismét az utcán. Károly liheg: - Vehetnél már egy kocsit.

Tomi: - Úgyis elvették a jogsim.

Károly: - És ez azóta is baromira izgat, mi?

Tomi: - Aggyá má egy rágót!

Károly: - Nincs.

Odaérnek egy trafikhoz, bemennek. Csinos eladólány.

Tomi: - Szia Babukám.

A lány áthajol a pulton és szájrapusziznak Tomival.

Tomi: - Szólhatsz a csajoknak, pár hét múlva őrületes buli lesz.

Lány: - Kinél?

Tomi a hüvelykujjával jobbra mutogat: - a Művekben.

Lány csalódottan: - Ebben a pusztulatban?

Tomi sokat sejtetően vigyorog: - Elhagyod a bugyid, olyan meglepi lesz.

A zenészek épp egy záróakkordot próbálnak, bejön Tomi és Károly. Helló, helló, szatyorból ki a piák, kösz, kösz nem stb.

Tomi: - Mondta a Zolika?

Vick: - Nincs fellépés Tomi.

Tomi bólogat.

Balázs: - Nem is lesz. Hozz össze egy gigabulit, milla per kop, média, meg minden, majd akkor.

Tomi bólogat.

Zolika: - A zoknisok sem szponzorálnak.

Balázs: - Nem is kell. Senki ne osszon alamizsnát. Ha a műnyál kell, zabálják.

Pisti: - Majd kiéheznek a minőségre.

Tomi: - Vagy totál elsüllyednek a nyáltengerben.

Balázs: - Akkor kipusztulunk és annyi, de akkor sem fogok rózsaszín hajjal, piros sztrecsnaciban ovis dalokat tátogni a minusz IQ-s visongó kis pöcsöknek.

Pisti: - Pedig az ovisoknak állat nótáik vannak. – elkezdi énekelni az Elvesztettem zsebkendőmet című dalt, Gyurika bekapcsolódik szintivel, Vick a lábával dobol. Zolika felbont egy sört és röhögve iszik. Balázs is énekel hangosan: - ...annak, aki megtalálja, csokit adok bérbe.

Pisti: - Kokit adok vérbe...

Abbahagyják a zenét, mert annyira röhögnek, hogy nem tudják folytatni, csak röpködnek az újabb és újabb kifejezések: - brokimon egy vércse, pókot adok érte, foltot hagyok nénje, nénnye, öcsém, nénnye, hordó agyú vén segg...stb. Kicsit csitul a röhögés.

Tomi: - Na, igyunk egyet.

Isznak.

Tomi: - Kéne nektek egy jobb próbaterem.

Balázs: - Éleslátásod lenyűgöz.

Tomi: - Jól van, két hét múlva megnézünk egy tutkó barlangot. Itt van, közel.

Zolika: - Nincs lóvénk.

Tomi: - Nem kell fizetni. Az átkosban öltözőnek használták a néptáncosok és azóta üres. Kitakaríttatom. Még legalább egy évig nem nyúlnak az épülethez, mert valami örökösödési vita van. A privatizációkor kioszották egy fejes fószernek, az meg pár hónapja elpatkolt és az egyik örökösnek, a nagybátyjám második nejének a lányát döngetem néha. Simán megkapjuk.

Zolika: - 1 év. Oké. És utána?

Tomi: - A gigabuli.

Csepel művek, egy romos ház mellett áll Tomi és Károly. Jön egy szakadt Lada, csomagtartón ásó, kapa, lapát, bokor. Kiszáll Józsi bácsi és Emi néni

Emi néni már kiszállás közben kárál: - Ne totojázz Józsi! A Pista már felszerelte kint a slagot. Tötyörögsz itt, aszt csak délre érünk ki...Na, csókollak Karcsikám. Anyád még mindig nem adta vissza a jénait.

Károly: - Csókolom Emi néni. Már szóltam neki, majd átviszem. Tessék megismerkedni a barátommal. Majoros Tamás, Tomi. – mutat Tomi felé.

Tomi megcsókolja Emi kinyújtott kezét. A hölgy meghatódik a figyelmes köszöntéstől.

Emi: - Jaj, drága fiam. Látod Karcsika, ilyen egy udvarias úriember. Rokona maga annak a híres színésznek?

Károly: - Majoros, Emi néni kérem. Nem Major.

Emi: - Na, pedig jó nevelést kapott, az látszik.

Józsi bácsi: - Te fecsegsz itt hülyeségeket anyukám, miattad nem érünk ki a telekre.

Emi néni még mindig csak Tomi felé intézi szavait: - Morgós vénember. Ne is törődjön vele fiatalember. Dolgozzanak csak, dolgozzanak.

Tomi kezet fog Józsi bácsival: - Károly mindent megmutat, szórakoztatom addig a hölgyet.

Józsi bácsi: - Hölgyet! Na, Emi, ilyet se sűrűn mondanak rád! Mi?

Emi belekarol Tomiba, a kamera felé sétálnak, Károly Józsi bácsival az ellenkező irányba.

Tomi: - Emike drága. Mondja majd meg a férjének, mikor kiszámolja a költségeket, hogy vastagon foghat a ceruzája. Az önkormányzat fizet. Tetszik tudni. – kacsint Tomi.

Emi kihívóan mosolyog: - Értem Tamás. De meg is érdemli az én Józsim az elismerést. Arany ember, úgy dolgozik, mint egy güzü. Egész életében csak gürizett.

Tomi: - Károly sokat mesélt.

Emi: - Jó fiú a Karcsika. Istenem, nemrég még a karomon ringattam...

Tomi: - Emike! Nehogy már azt akarja nekem bemesélni, hogy egy óvodás kislány kezébe adtak egy pólyást.

Emi pironkodva legyint: - Vén ló vagyok én már édes fiam.

Tomi cüccög: - Ilyen tüzes tekintettel...Mesés illata van a hajának. – hajol közelebb Emihez.

Emi: - Menjen már Tamás! Mit hülyít!? Tartogassa a bókjait a kis barátnőjének.

Tomi: - Elvált férfi vagyok kedvesem. Nem foglakozom pisis tinédzserekkel. Meglátogathatnám a közeljövőben?

Emi: - Hát, most úgyis fogunk találkozni, amíg a Józsim épít magának.

Tomi: - Kettesben drágám, kicsit elbeszélgetnénk...

Emi: - Jaj, huncut gyerek. Sütök holnap almást. Jöjjön fel...

Közeledik Józsi bácsi és Károly. Józsi bácsi már messziről kiabál: - Gyere Emi, indulunk!

Tomi még Eminek: - Károly említette az előleget...

Emi megint legyint: - Nem kell fiam. – kacsint – Az önkormányzat fizet.

Tomi megcsókolja Emi kezét.

Zolika és Gyurika egy kocsmában.

Gyurika: - Tegnap megvolt.

Zolika: - És? Frankó?

Gyurika: - Apám, ez egy istennő.

Zolika: - És? Mi lesz a Mónival?

Gyurika: - Megpróbálom párhuzamban.

Zolika: - Jól van Gyurika, a te dolgod, csak észnél légy. Felőlem háremet is tarthatsz, csak rendesen gyere a próbára. Különben sejtettem, hogy csaj van a háttérben. A Pisti is mondta, hogy sokszor hamis vagy, meg nem figyelsz.

Gyurika: - Persze. Vívódtam egy kicsit, de tegnap óta...huhuhu.

Zolika: - És ha a Móni rájön?

Gyurika: - Á!

Zolika: - Úgy legyen. De tényleg ne menjen az agyad a zene rovására.

Gyurika: - Á! Frankó leszek. Bár, nem mindegy? Úgysem hall minket senki.

Tomi áll a WC előtt, háttal látjuk és telefonál.

- 12 négyzetméteres falfelület, 3 hónapra lekötve, és igen, 2 millió forint.

- ...

- Csakis átutalással, szerződéssel.

- ...

- Nem, az ügyvezető bankszámlájára. Már évek óta különválasztjuk a reklám és propaganda osztály bevételeit és kiadásait fő tevékenységi körünk pénzügyétől, biztonsági okokból.

Tomi lehúzza a WC-t.

- Csobogás? Ja!? A Lukácsban vagyok. Uram, ez mennyei. Próbálja ki egyszer. Gyors hajnali úszás, masszázs, hm, garantáltan energikus lesz egész nap.

- ...

- Jó, természetesen. 2-3 előtervet viszek és persze a grafikust, akivel rögtön meg is beszélhetik a változtatásokat. Sietnünk kell, mert 2 hét múlva nyitunk.

Egy monitor hátulja, szemben Károly, szemüvegén látszik, ami a monitoron van. Üdítőital reklám. Tomi Károly mögött áll és behajol.

Tomi: - Jó lesz! Nyomtasd ki, aszt kész.

Károly: - Öcsém! Ezt az átverést!

Tomi: - Miről beszélsz te, kisfiam? Mindenki meg fogja kapni, ami neki jár.

Károly: - A végén az állam azért csak szív egy kicsit?!

Tomi: - Az? Az jár a legjobban. Mindenki adózik.

Károly: - Csak te nem.

Tomi: - A szellemi tőke az smafu?

Károly: - Hülye. Mi van, ha az önkormányzat nem fizet?

Tomi: - Hát nem is fizet. – összehúzott szemekkel mered Károlyra: - Kaaarl, te elvesztetted a fonalat.

Károly: - Már ennél a 2 millásnál.

Tomi mellé húz egy széket: - Elmondom mégegyszer. A 2 millás átutalja a lóvét a Titi számlájára. Abból kifizetjük a Józsi bácsit, mondván, hogy az önkormányzat küldi. Az önkormányzattól a Dr. Szalai kibéreli a területet, olyan feltételekkel, hogy csak fél év múlva kelljen kezdeni dellázni. Cserébe az önkormányzat olyan kimutatásokat kreálhat a főváros felé, hogy délelőttönként a környező iskolák diákjai használhatják sport, meg ilyenek céljára az épületet.

Károly: - És az örökösök?

Tomi: - Milyen...? Ja!? Az teljesen kamu. Szóval a 2 millás poszterét kinyomatjuk fusiban a Ráczal, aki kap érte egy kocsit.

Károly: - Kocsit???

Tomi: - A nagyfater Trabantját...Tök vak a papa. Fél éve mindenhová én viszem. Na.

Károly: - Aha, értem. A kamu szerződést meg azért kellett a Novex nevére csinálni, mert a 2 millás tuti utánakérdez a cégbíróságnál.

Tomi: - Ühüm. A telephely változást meg már beadtam neki, hogy 4 napja költöztünk, meg nincs még bekötve a teli, ezért nics fax, meg mél. Tudod.

Károly két kézzel vakarja a fejét: - Apám! És még csak most kezdődik.

Az együttes költözik. Elég nagy szoba, az ajtó mellett jobbra a dobszerkó, előtte plexi hangfogó paraván. Jobbra tőle a szinti, itt-ott erősítők, gitárállványok, kényelmes székek, asztal és a legfontosabb, körben minden oldalon tükrök. Pisti lép be először. Elismerően csettint a nyelvével és nézegeti magát az egyik tükörben. Izmozik, pózol. Betódulnak a többiek is. Hangzavar, elismerő felkiáltások, hülyülés.

Balázs Tominak: - Tök ingyen ez a hodály!?

Tomi: - Bezony kedves Balázs!

Balázs: - Szívjóság!?

Tomi: - Minőségi zenéhez minőségi körülmények.

Balázs hitetlenül rázza a fejét.

Tomi kiabál: - Uraim, lakják be a helyiséget, rögtön visszajövök, van egy gyors találkozóm. Egyetlen kikötés van: A TÜKRÖK! Történelmi jelentőségűek, nagyon kell rájuk vigyázni.

Tomi a bejárat előtt. Fáradtan dörzsöli az arcát és fújtat.

Tomi a kezdőjelenet szobájában bőröndbe pakol. Benyit egy szőke lány, kezében egy üveg sör, szeme kisírva.

Lány: - Nem fogom kibírni.

Tomi: - Akkor költözz addig anyádhoz.

Lány undorodva röhög: - Nem a magány bánt, te szemétláda. Hogy teheted ezt velem?

Tomi odamegy a lányhoz, megcirógatja az arcát, kezét megpihenteti a nyakán: - Csak érted teszem. Értünk. A jövőnkért.

Lány kibontakozik Tomi kezei közül, túl heves, részeg, elesik. Tomi felsegíti, lány kapálódzik, a sör után nyúl. Tomi elkapja előle: - Könyörgöm, ne igyál...

Lány kiabál: - Te nekem nem mondhatsz meg semmit. Érted? Takarodj az életemből. Menj a koszos luvnyáidhoz. Hozzám többet nem érhetsz. Taakaaaroooodj!

Tomi felkapja a bőröndjét, kifelé tart, de még visszaszól: - Reggel hívlak. Józanodj ki, mert szükségem van rád! Ajánlom, hogy eszednél legyél, mert nagyon megbánod.

Lány nyöszörögve röhögcsélni próbál.

Tomi halkan: - Szeretlek, te hülye picsa. – és kimegy.

Zenekar próbál, közben beszélgetnek.

Zolika: - Azé ezt nem hittem.

Gyurika: - Mert eddig mind csak pofázott.

Pisti: - Mondtam, hogy jó a csávó. A Titinek is egyből bejött.

Zolika: - Ismeri a Titit?

Pisti: - Ja, múltkor benyomtunk, elmentünk a Nórihoz, de éjfélkor kidobott és áttaxiztunk a Titihez. Ezek reggelig dumáltak. Aszongya a Titi, hogy érzékeny a csávó, meg tök normális, csak túl fellengzősen adja elő a bizniszeit.

Zolika: - Nem baj, majd figyelünk. Eddig király.

Balázs: - Gigabuli. Arra azért kiváncsi leszek.

Tomi fekszik Titi ölében, a nő símogatja a haját.

Tomi: - A végén meg azt mondtam: szeretlek, te hülye picsa.

Titi: - Jól lenyugtattad.

Tomi: - Az a szar, hogy nem akarom én bántani, csak a tököm tele van vele. De nem tudom kidobni.

Titi: - Ne próbálj nekem lírázni. Kell a lakása, a kocsija, apuci boltja.

Tomi: - Már ez sem érdekel. Téged szeretlek Titi.

Titi: - Höhöhö.

Tomi megcsípi Titi combját. Sikongatás, játékos bírkózás, nevetgélés, csókolózás.

Terem, középen lefüggönyözött rész, különben tök üres, csak egy bárpult. Sejtelmes fények. Két fiú a 2 millás óriásplakátját rakja fel az egyik falra.

Károly: - Kenjétek, kenjétek!

Titi jön Károly mellé: - Bele fog bukni.

Károly: - Bele. Nem létezik, hogy legalább egy valaki ne pofázzon.

Fényes bejárat, két gorilla jegyszedő. Tomi is a kapuban. Szívélyesen fogadja az érkezőket, közben instrukciókat ad a gorilláknak:

- A telefonokra nagyon figyeljetek. Hiába mondják, hogy nincs rajta kamera, elszedni!

Gorillák bólogatnak.

Nyüzsgő tömeg a teremben, Tomi a lefüggönyözött rész mellett egy magaslaton áll, rámegy a fejgép, elhallgat a zene.

Tomi: - Kedves közönségünk! Jöjjön hát az est fénypontja. Jó szórakozást!

Elsötétedik a terem, hangosodik a zene. A zenekar játszik egy számot. Lehullanak a függönyök és előtűnnek az ablakok (tükrök), mögöttük a banda, ahogy próbálnak. A kamera körbejár az ablakokon és a közönségen. Szám végén tapsrivalgás.

A zenekar szállingózik ki a próbateremből. Fáradtak, cuccolgatnak. Kint vagyunk a bejárat előtt. Körül magas deszkakerítés, rajta tábla: Építési terület. Kiérnek az épület mögül, ott is kerítés, de fények és hangok szűrődnek ki.

Vick: - Buli van a szomszédban.

Zolika: - Ja. Valami pilótajátékos cég bérli. Ezek állandóan partiznak. Vick hazadobsz?

Vick int, Zolika ül be, Vick ordít: - NE LÉPJ A GUMIRA!

Titi lakása. Kanapén Tomi, Titi. Károly egy széken ül.

Tomi először Károlynak ad pénzt, majd Titinek.

Titi: - A nyereség volt 7 kiló, vagy az összbevétel?

Tomi: - Az össz. 500 ezret reggel beteszek a bankba. Ekkora lóvé nem lesz mégegyszer. Most csupa nagymenőt hívtam. A 2 millásnak meg még nem fizettem ki a piát.

Károly: - És mi lesz a jövő héten? Megint körtelefon?

Tomi: - Bízom a szájhagyomány útján történő terjesztésben is.

Tomi felkel a kanapéról, zsebre teszi a maradék pénzt.

Tomi: - Gyere Károly! Elmegyünk a Dr. Szalaihoz.

Károly felváltva Tomira és Titire néz.

Károly: - Ööö, inkább maradok, megbeszéljük Titivel a rajzot.

Tomi: - Hajnalban?

Titi: - Csak annyira furcsa, mint az, hogy te most mész a Szalaihoz.

Bár. Tomi, Pisti és nők. Tomi két kézzel szórja a pénzt.

Tomi: - Na, Pistikém, jöhet még egy kör?

Pisti: - Amíg bírja a zsebed Tomikám. Nekem egy vasam sincs.

Tomi: - Melyiket akarod? – bök a fejével a csajokra.

Pisti: - Azt a két feketét.

Tomi: - Tudtam. Én a balt néztem ki.

Pisti: - Ne má! Egyszerre akarom őket.

Tomi: - Menjünk négyen.

Pisti: - Naaa. Hadd én csak! Te menj tárgyalni.

Tomi lekászálódik a bárszékről.

Tomi: - Legyen karácsonyod! – megpaskolja egy lány fenekét, belekarol és ki a képből.

Titi egy irodában. Falakon épülő ház plakátok. Egy férfi egy íróasztal mögött.

Titi: - Jelenleg csak foglalót tudok adni és két hét múlva megírhatjuk a szerződést. Az ügyvédem elintézi a papírokat.

Férfi: - Rendben Krisztina. Sajnos csak nyár végén lesznek újabb területeink.

Titi: - Előbb nem is tudnék lépni.

Felkelnek, kezet fognak.

Tomi megint telefonál. Titi lakásában ül a kanapén.

Tomi: - Nem létezik! 2 napja utaltuk!

...

Tomi: - Igen, csak az lehet. Sajnos nem önök az egyetlenek. Ma már 3 cég hívott, hogy nem érkezett meg az összeg. Nem értem. Ennyire lelassultak volna a bankok? Talán az ünnepek miatt.

Utánanézek és értesítem.

...

Tomi: - Persze, persze. Viszont, ha már megelőzött a hívással: a hétfői szállítmányt kérem duplázzák meg.

...

Tomi: - Mindenből. Igen. Sörből lehet még 4 ládával több.

...

Tomi: - Szívesebben fizetnék én is kápében, de törvénytisztelő állampolgár vagyok, valamint cégünk nagy volumenére való tekintettel...

...

Tomi: - Rendben. Viszlát.

Lerakja a telefont. És rögtön hívást indít:

- 1 csomagot viszek és terítek. 19.15 észak 71. Csá.

Zenekar a próbateremben. Közönség nézi őket. Csendben vannak, mert az együttes beszélget. Épp egy új szám születik. Kamera a büfé felé kúszik. Tomi támasztja a pultot. Néhányan isznak körülötte. Odamegy egy srác dülöngélve. Sutyorognak, de csak a zenét halljuk, majd Tomi elővesz a zsebéből egy kis csomagot, átadja, átveszi a pénzt, zsebre teszi, fiú el. Tomi meredten néz a közönség soraiban egy pontra. Kamera ráközelít Titire. A nő egy férfival beszélget bizalmasan, nagyokat nevetnek, néha egymáshoz bújnak. Tomi kér a pincértől egy italt. Belerak egy adag port és elindul Titi felé.

Tomi: - Szervusz Drágám, be sem mutatsz a partnerednek?

Titi csodálkozva mutat egyikre, másikra: - Péter. Tamás. – majd visszafordul Péterhez.

Tomi átöleli a nyakát: - Igyál Szívem. – teszi a poharat Titi kezébe.

Titi picit kortyol és tovább beszélget Péterrel.

Tomi: - Titikém, segíteni kéne a bejáratnál.

Titi: - Menj csak Szívem.

Tomi kezd ideges lenni: - NEKED. Neked kéne segíteni...

Titi Tomival szembe fordul: - Hagyj! Ne merészelj nekem korlátokat szabni! Nem lépek le a borotva éléről, mert bár véresre csiszatolja a talpam, de a mélységben megfulladok.

Tomi: - Csak féltékeny vagyok...

Titi: - Te jó ég! Nézz a szemembe. Te mindig elfelejted, kihez beszélsz. Már annyira belebonyolódtál a hazugságaidba, hogy nem látod a való világot. Nem nyúlom le a pénzt, mert több kell. Sokkal, sokkal több.

Tomi: - Tudom, nem is a pénz...

Titi kiabál: - Be vagy lőve?

Tomi is kiabál: - Ezt utálom benned! Mi a jó anyádért nem lehet elhinni, hogy fontos vagy nekem?

Titi: - Naná, hogy fontos! Nélkülem egy fűszálat sem tudtál volna meghajlítani. És igen, nekem is szükségem van rád. Csak a szívemet ne akard bombázni, mert 100 köbméter betont úgysem tudsz áttörni.

Tomi belemarkol Titi hajába hátul, erősen megfogja, kicsit hátrahajlítja a nő fejét és úgy suttogja fennhangon az arcába: - Kiírtom körülötted a világot és csak én maradok, aki puszta kézzel tépi ki a szíved. A tenyeremben fog pihegve könyörögni a nyelvemért – Tomi végignyalja Titi arcát. Titi Tomi nyakába vájja körmeit és jó erősen végighúzza, nyomában piros csíkok jelennek meg a bőrön. Tomi vicsorog fájdalmában, de tűri. Átfogja Titi derekát, magához húzza és erősen csókolja néhány másodpercig, majd ellöki magától és kimegy a képből. Titi azonnal visszafordul Péterhez, alkarjával letörli a száját és felajánlja az italát a férfinak, miközben elnézést kér. Zenének vége, Zolika hangját halljuk: - Tegyük át d-be és csak a végét. – Kipróbálják.

Zolika: - Na, ez fasza. Megyek holnap a Titihez. Van valami biznisze.

Tomi földhöz vág egy poharat.

Titi lakása. Tomi és Péter a szőnyegen alszanak, kockás takaró rajtuk. Titi és Károly körülöttük.

Titi suttog: - A dzsekijében is nézd meg.

Károly a kabáton matat, Titi óvatosan lehúzza Tomi cipőjét, majd zoknijából kiemel egy köteg pénzt. Felmutatja Károlynak és zsebre teszi.

Károly: - Meddig tart a hatás?

Titi: - Gőzöm sincs, szerintem már tiszták, csak alszanak.

Károly: - A Péter mióta csinálja?

Titi: - Semmióta. A Tomi engem akart kiütni, csinált nekem egy kis speedes koktélt, de átadtam a Péternek.

Károly: - Mázli.

Titi: - Már mindig azt hiszem, minden szemét húzását ismerem. - bök Tomi felé.

Csengetnek. Titi és Károly megriad, Károly leül és újságot olvas, Titi megy ajtót nyitni. Jön vissza Zolikával. Hangosan röhögnek. Péter felébred. Int a többieknek, felkászálódik és ki a képből, fogja a száját, mint aki hányni fog. Zolika kezet fog Károllyal. Rágyújt, leül. Titi rögtön belekezd: - Lízingelünk egy Tranzitot és költöztetni fogunk.

Zolika: - Én meg vezetek.

Titi: - Meg pakolni is kellene.

Zolika: - Eleinte.

Titi: - Baromi nehéz segédmunkást találni. Szinte lehetetlen állandót.

Zolika: - A kezeim.

Titi: - Zenészmancs. Tudom. Meg a derekad is. Van most két markos legény, de minden rosszra fel kell készülnünk.

Zolika: - 24 órás készenlét?

Titi: - Lényegében igen, de a próba persze az első. Ha egybeesik, Károly lesz a sofőr.

Zolika: - Tök bizonytalan lóvé.

Titi bólogat: - Van veszteni valód?

Sokat mondóan egymásra néznek. Zolika nyújtja Titi felé a kezét, Titi belecsap, Zolika úgy mondja: - Van.

Két kiscsaj az utcán.

1: - És azt láttad, mikor a Balázs közel jött az ablakhoz szám végén? Esküszöm rám nézett.

2: - Hülye picsa! Tudod, hogy nem látnak minket.

1: - Tudod, ki hiszi el!

2: - Ez a lényeg az egészben.

1: - Mi a jó abban, ha nem tudják, hogy nézik őket?

2: - Olvasd már el a tájékoztatót. Nem akarnak a műanyag világ részesei lenni...

1: - Höhöhö. De a lóvét bezsebelik a koncertért.

2: - Nincs koncert, te agyatlan. Azt hiszik próbálnak.

1: - Á, tök kamu. A uncsitesóm faterja DJ, majd megkérdezem, mit tud erről. Tuti kamu.

2: - Meg kéne várni őket jövő héten, amikor a végén jönnek kifelé.

1: - Fú, igen! Jaj, csak egyszer hozzáérne mondjuk a karomhoz...

2: - Karodhoz, mi!?

Röhögnek.

1: - Vagy akárhová! Ó istenem, megdöglöm azért a pasiért.

2: - Gorillák őrzik őket mindenhol.

Balázs ül egy autóban és énekel. Fokozatosan nyílik a kép, közben kiszáll a kocsiból. Autószerelő műhely. A kocsi egy aknán áll. Belép Abaházi Csabi. Megölelik egymást.

Csabi: - Van egy őskövületem Balázsom. Benyomta a bal hátsó sárvédőt egy barom. Neki tudsz ugrani még ma?

Balázs: - Rápillantok. Mizújs? Teljes képernyőszünet?

Csabi: - Arctalan éteri hullámok.

Balázs: - Banda?

Csabi röhög: - Te kérdezed?

Balázs: - Nekem van.

Csabi: - Továbbra sem játszotok?

Balázs ingatja a fejét.

Csabi: - Hozzunk össze valamit.

Balázs: - Hogy két bandával ne koncertezzek?

Csabi: - Hülye vagy basszus, de te csinálod jól.

Balázs: - Majd az utókor értékeli a művészetünket.

Csabi: - Hurráoptimizmus!

Balázs: - Most komolyan, mi a túrót akarjak még? Mikor írom a dalokat, még a tököm is bizsereg a katarzistól. Mikor összedobjuk a többiekkel, titkon bőgünk, olyan fasza. Mikor meghallgatja az a 4-5 ember, akinek számít, zokognak attól, hogy azt érzik, ami miatt bizsereg a tököm is. Többről szól az élet?

Csabi: - Csakis erről, de a kölködet is jól kell lakatni.

Balázs: - A testét táplálom ebből a kócerájból, a lelkéért viszont harcolnom kell a külvilággal.

Csabi: - Ha kész a verda, le kell ülnünk némi eszmecserére.

Balázs: - A Feri nyitott egy új kocsmát. Nézzük meg.

Kezet fognak, Csabi úgy mondja: - Na, ő is megcsinálta!

Tomi törölgeti a szemét Titinél a földön. Fetreng és nyöszörög: - A francba! A büdös életbe! Aggyámá egy sört Titike!

Titi kimegy a konyhába.

Tomi: - Károlyom, hogy jutottunk haza?

Károly: - Négyen fogtunk le, mikor egy törött üvegcseréppel hadonásztál, hogy mindenkit kinyírsz. Betuszkoltunk a kocsiba. Titi meg taxival hozta haza a Pétert, aki pont úgy kinyúlt, mint te.

Tomi észbe kap és lerántja magáról a takarót: - Hol a cipőm?

Károly: - Mezitláb hoztunk fel. A polot is a Titi adta rád. Hajnalban, mikor a Pétert támogatták fel, hozták a cipőd és a kabátod.

Tomi: - A zoknim. Abban volt a bevétel.

Károly: - És elhagytad? Te nem vagy normális! Úristen, nem vagy normális!

Titi jön egy sörrel. Tomi már fel-alá járkál és cigizik: - Jól van. Rendben van ez így. Igaz Titike? Felbaszod az agyamat és pakk, íme a katasztrófa.

Titi: - Mivel basztam fel ...

Tomi: - Ne játssz kislány!

Titi: - Saját magad hergeled fel állandóan. Vélt sérelmekkel tömöd tele a buksidat.

Tomi: - Szarban vagyunk gyerekek.

Titi: - Még szerencse, hogy a múltkori 5 kilót betetted a bankba.

Tomi: - Már nincs meg.

Titi: - Elpárolgott? Mert a hitelezők abból egy fillért sem láttak.

Tomi: - Kellett és kész.

Titi: - Hm, kár, hogy neked jutott eszedbe ez a frappáns válasz, nem nekem, mikor a 2 millás pénzét kellett kivennem. Ugye? Ugye, Te kis szemétláda! Mit képzelsz? Eltapsolod a lét, én meg megyek a sittre? Nem. Szívni fogsz kiscsávó. Még egy ilyen...

Tomi átöleli Titit: - Jaj Drágám, könyörgöm lassítsunk. Pihenjünk meg és végiggondoljuk mi legyen.

Ölelés közben Titi óvatosan odacsúsztatja Károly kezébe a köteg pénzt.

Gyurika és Pisti egy CD boltban válogatnak. Gyurika odamegy a pulthoz és az eladó sráchoz szól: - A válogatás nincs meg?

Srác: - Csak Mp3-ban. Megrendeljem audion?

Pisti: - Nem kell. Mondtam Gyurika, hogy a tesómnak megvan.

Srác: - Hallottatok a FanTom-ról?

Gyurika: - A musical?

Srác: - Neeem. A titokzatos bandáról, akik valóságshowt csinálnak.

Pisti: - Ne má! Már a csapból is valóságshow-k folynak!

Srác: - Ez nem TV-s. Élő buli.

Pisti: - Tök mindegy. Szarság.

Gyurika: - Kinézek otthon az erkélyről, annál jobb show nem is kell.

Pisti: - Ja. Nálunk még zene is van. A bolondember a kettő céből egész nap ordíttatja a rádiót és dumál vele.

Röhögnek.

Pisti: - A múltkor is valami tudományos izé ment, ez meg elkezdett üvölteni „a molekuláris kurva anyádat! Azt!

Balázs Csabival egy kocsmában koccint. Odamegy hozzájuk egy kiscsaj. Papírt nyújt Csabi felé: - Lécci aggyá egy aláírást.

Csabi és Balázs vigyorognak, Csabi ír, Balázs megsímogatja a kislány fejét. Megérkezik Zolika. A kislány nagyon nézi, majd megszólal: - Te nem a Béci vagy a Viváról?

Zolika is megsímogatja a kislány fejét: - Nem, Csillagom. Csak szeretnék a helyében lenni.

Kislány köszit mond és elszökell.

Csabi: - Hallod ezt Bazs? A Zolika már kitörne a művészetből.

Balázs: - Alapvetően sikerorientált a csávó. Neki a cél a hírnév és eszköz a zene.

Csabi: - Akkor...

Zolika: - Jin-jang. Ha nem lennénk különbözőek, nem működne a gépezet.

Csabi: - A zenekar a társadalom mikroleképezése?

Zolika: - Már egy szimpla párkapcsolat is az, nemhogy 5 ember.

Balázs: - Könnyen felejtesz Csabikám. Ti mások voltatok?

Csabi: - Persze, hogy nem. Na, igyunk a szebb jövőre.

Zenekar a próbateremben, szól a Szebb jövőt című szám. Közepénél abbahagyják, Pisti ront. Gyurika uzsizik, Bazs lehuppan az egyik székre, Zolika előveszi a filofaxát, Vick táncol. Pisti a tükör felé fordul, igazgatja a haját, majd közelebb hajol és vicsorít egyet. Vált a kép a tükör túloldalára, az ott álló kiscsajok közelebb hajolnak. Pisti megint vicsorít. A lányok visítoznak.

Tomi és Titi a hangosítóteremben. Szól a Szebb jövőt, érzékeltetve, hogy ott vannak a „koncerten”. Már majdnem szeretkeznek. Titi ellenkezik: - Nem akarom! Tomi! Hallod? NEM!

Tomi leáll: - Megvan?

Titi: - Nem, csak nem akarom.

Tomi csókolgatja: - De én nagyon kívánlak. A babukád vagyok. Légy édes velem.

Titi símogatja Tomi fejét, de eltolja magától: - Édes vagy kicsi gyermek, de most tényleg ne.

Tomi szomorúan: - Már egy hónapja semmi. Mi a baj?

Titi: - Nem akarom, hogy elérzékenyüljek. Ha köd van az agyamon, hibázhatok és nekem kettőnk helyett is észnél kell lennem.

Tomi: - Már megint a pénzt hánytorgatod fel? Szereztem, nem!?

Titi: - De milyen áron!

Tomi: - Titi baszd meg, még 4 ilyen buli és egyenesben vagyunk. Azt a 4-et viszont meg kell finanszírozni.

Titi: - Álmodsz? Nyomor. Igaz, hogy te találtad ki ezt a balhét, kurva jó ötlet, jól el is kezdted. És mit csinálsz? Eltapsolod a lét és mész narkót teríteni, hogy fizethesd a tartozásokat. Nem mondom, ez aztán a perspektíva!

Tomi: - Jól mondtad szívem: enyém az ötlet, enyém a lé.

Titi felpattan, mérgesen igazgatja a ruháját, majd fojtott, ingerült hangon beszél: - Tied. Tied minden. Napokig. Mit gondolsz, hány ilyen bulit lehet még megcsinálni? Megunják. Nem jönnek többet. Kész. Nem egy nyugdíjas biznisz.

Tomi: - Felpörgetjük kicsim.

Titi: - Na, te csak pörgess, én megyek haza.

Újságszerkesztőség. Ugyanazok a szereplők, mint a fentebbi jelenetben. Marika csacsog: - Fú, fiúk, micsoda partyn voltam tegnap!

Szerkesztő: - Na, micsodán Marika? Pedikűrbemutató vót a wellnessben?

Marika vihorászik: - Koncerten...

Másik fickó felkacag.

Szerkesztő: - Bach?

Marika: - Tessék?

Szerkesztő vigyorog, de csak legyintget, hogy nem érdekes.

Marika: - Szóval olyan koncerten, ahol a fiúk csak ablakokban látszódtak.

Szerkesztő: - Akvárium volt a fejükön?

Marika csodálkozva néz.

Szerkesztő: - Bocs, bocs, folytasd.

Marika: - Ittunk, meg táncoltunk és azt is lehetett látni, meg hallani, mikor a dalok közt dumáltak. Olyan volt, mintha próbálnának. Egy kicsit már untam, mikor egy számot 9-szer adtak elő...

Szerkesztő: - Kivel voltál?

Marika: - Petivel a tördelésről.

Szerkesztő: - Légy oly drága és hívd le nekem Petit a tördelésről.

Marika: - Tök dzsunga gyártelepen voltunk, de a bulihely nagyon szépen meg volt csi...

Szerkesztő: - Most kéne, Marikám. Most kéne lehívnod a Petit. Ki akarom faggatni erről a buliról.

Marika: - Mé? Hát pont azt mesélem.

Szerkesztő: - Érdekelnek a szakmai részletek. Milyen zene, milyen banda?

Marika: - Tök jó zene, helyes pasik.

Szerkesztő emelt hangon: - MARIKA!

Emi néni és Józsi bácsi a piacon.

Emi: - Pedig olyan rendes fiúnak látszott.

Józsi: - Nem rajta múlik Emi. Tudod milyen az önkormányzat. Csak magukat kormányozzák a kincstár felé. A kisember meg kussoljon és várjon.

Emi: - De már három hete. Szerintem a Tamás már felvette a pénzt, és nem akar téged kifizetni Józsikám.

Józsi: - Ne kombinálj Emi. A Karcsika megmondta, hogy a bürokrácia a hibás.

Emi: - Na, az a gyerek meg jobb, ha hallgat. Olyan, mint az anyja. Tetye-tutya. Embert barátjáról. Hívtam a Tamást almást enni és nem jött. Ez nekem elég. Látom én, kivel állok szemben. Megbízhatatlan...

Józsi: - Az anyagot rendesen kifizették.

Emi: - És abból mi jól lakunk? Nézz már körül apukám! Egy kilo krumpli 170 forint. Gondolkozzál már.

A zenekar jön a kamera felé. Utcán vannak, mind az öten fagyiznak. Odaérnek egy újságos standhoz. Zolika vesz néhány újságot. Pisti észrevesz egy zenei lapot, címoldalán 5 árnyalak.

Öles cím: FAN TOM A FANTOM ZENEKAR.

Pisti: - Figyu! Gyurika! Ez lehet az a banda, amiről a CD boltos srác dumált.

Gyurika közelebb megy, megnézi, vigyorog: - Tényleg!

Titi, Tomi és Károly egy hangstúdió várójában.

Károly dörzsölgeti a szemét, közben sorolja: - Józsi bácsinak 3, a 2 millásnak 175, a beengedőknek fejenkét 140, a rezsi meg háromszázötven-ezer. Összesen...

Tomi: - Ki se mondd!

Titi: - Vehetünk fel jelzálog-hitelt a kis barátnőd lakására. – fordul Tomihoz.

Tomi: - Már felvettem.

Titi: - Anyám! Csak egyszer legyen vége ennek az egésznek! Úgy elfelejt... – Titi hirtelen rájön, hogy rosszat szólt.

Tomi gúnyosan: - Kimondhatod. Dumálni lehet. Mondhatod, hogy elfelejted a nevemet. Csak azt nem fogod, akit ez a név takar! Ne merészelj velem ujjat húzni kicsikém, mert megemlegeted!

Titi: - Na, most egyrészt baromira megrémítettél, másrészt unalmas ez a dumád, amúgy meg nem téged akarlak elfelejteni, hanem ezt az egészet. Elegem van. Már nem is kellek. Felmodtam a bankszámlámat, nem szólok a Zolikáéknak...

Tomi: - Na, így van, már nem kell belefolynod az ügyeimbe. Spontán szeressük egymást, főzzél, mossál rám, cirógass, mikor hazaérek a munkából.

Károly: - Aztán bilibe lóg a kezed.

Tomi: - Mit tudhatsz te erről Kaaarl!?

Károly: - Egyre többet...

Nyílik egy ajtó, belép Sipi (Sipos Tamás Irigy Hónaljmirigy).

A zenekar próbál, Sipi is velük van. Énekel egy számot. Betódul a teljes Mirigy.

Papp Feri (vagy bármelyikük): - Gyerünk Sipikém, irány Sopron!

Tükrök másik oldala, ováció. Tapsok, Tomi az emelvényen.

Tomi: - Igen, igen, kedves közönségünk! És jövő heti sztárvendégünk a méltán népszerű, Hooligans lesz.

Ismét ováció.

Károly és Titi a büfénél.

Titi: - Apám, és bejött.

Károly: - Komolyan szomorú vagyok, ha belegondolok, milyen értékes ember ez a Tomi.

Titi: - Ragyogó ötletek, gyors kivitelezés, siker, majd kártyavárként összeomlaszt mindent.

Károly: - De most nem hagyjuk!

Titi: - Szeretném, ha ő is profitálna a végén, mind anyagilag, mind erkölcsileg, de ez nagyrészt rajta múlik. Az biztos, hogy a Zolikáékat nem hagyom. Minden áron sikeresek lesznek!

Károly: - Tomi is ezt hangoztatja.

Titi: - Persze, de ő csak játszik az emberekkel, mint a sakkfigurákkal. Bárkit feláldoz egy matt reményében.

Károly: - Remélem, mi jól elsáncoltuk magunkat.

Titi: - Már úgy tűnik. A fuvarozás elég jól beindult, a mai bevételt is megpróbálom kiszedni a Tomiból és hamarosan még 3 telket tudok megvenni. Az előző kettőn jövő héten vezetik be a vizet és 1 hónap múlva a villanyt. A mama házát már meghirdettem. Igen Karcsikám, azt hiszem sínen vagyunk.

Károly: - Jaj, el is felejtettem mondani a jó hírt! Elfogadták a pályázatomat az MTA-ban. Megkapom a labort és beígértek két év fedezetet a költségvetésből. Titi megpuszilja Károlyt.

Titi: - Hamarabb jött, mint gondoltuk! Gratulálok drágám!

Károly: - Minden, minden amit akartunk...

Beront Tomi: - NA? NA? NA? Bejött? Mondtam, hogy ezt zabálni fogják a népek!

Titi Emi néni és Józsi bácsi konyhájában ül az asztal mellett és egyenként számlál le rá néhány bankjegyet.

Józsi: - Megvan angyalom, számoltam.

Emi: - Köszönjük. Mondja, kedves, mi történt a Tamáskával?

Titi: - Makacs vírus. Második hete nem megy le a láza.

Emi szánakozva ingatja a fejét: - Jaj, szegény fiú! Na, ezt vigye el neki, kedves, ettől még a halott is feltámad. Finom, omlós almás pite.

Emi felpattan a székről, odamegy a konyhaszekrényhez, kivesz egy tál süteményt, szalvétába csomagolja, majd a biztonság kedvéért egy újságpapírba is be akarja tekerni, amin jól látszik a felirat A FANTOM HETENTE MEGÚJUL! És ismét az öt árnyalak. Titi észreveszi és elkéri. Ő olvas, Emi csomagol egy másik papírba, nejlonba. Titi is felpattan, megköszöni a sütit, Emiék marasztalják, de elrohan.

Titi az utcán összefut Zolikával, akinél szintén egy újság. Mikor meglátja Titit, előveszi a lapot, meglobogtatja: - Láttad ezt!?

Titi: - Ühüm.

Zolika félrefordítja a fejét, kémlelve nézi Titit.

Titi: - Hát, azt hiszem beszélnünk kell.

Tomi és Károly megint egy monitor előtt. Egymással szemben ülnek.

Tomi: - Szerintem a Titi bepasizott.

Károly: - Miből gondolod?

Tomi: - Nem akar szexelni, nem kedveskedik, bármit teszek vagy mondok, elutasító.

Károly: - Talán csak félt.

Tomi: - Dehát miatta költöztem el a részeges Marcsitól, a bulik után meg azt sem tudom kikkel hoz össze a sors. Apró játékok, személytelenül, pusztán az élvezetért. Erről a Titi nem tud.

Károly: - Nem hülye.

Tomi: - Nagyon nem! Gondolod, hogy ez bántja?

Károly: - Nézd. Jól ismer, biztos, hogy fájnak neki ezek a dolgok, de te még jól meg is tetézed a pénzügyeiddel. Aggódik. Szeretné, ha végre egyenesbe jutnál. Sajnálja, akiket átversz, és közben állandóan résen van, hogy vele mikor és hogy cseszel ki.

Tomi: - Jól tudod Károlyom, hogy imádom ezt a nőt és nem akarom átverni, csak magamhoz láncolni. Bármilyen furcsa, az én fejemben is van egy idilli jövőkép.

Károly: - Akkor miért nem törekedsz a megvalósítására?

Tomi: - Azt teszem. Esküszöm, azt akarom, csak közben élni is akarok. Élvezni minden percet.

Károly: - Neked az az öröm, hogy boldog-boldogtalant meghívsz tivornyázni, fizetsz és a sok ingyenélő a szemedben nyalja a segged, a hátad mögött meg jót röhög?

Tomi: - Később fogok ebből profitálni. Rengeteg embert gyűjtök magam köré, hogy majd, amikor kellenek, felhasználjam őket. És igen, 100-ból egy lesz, aki ugrik, ha kérem, de legalább lesz.

Károly: - Olcsóbb lenne, ha a szívjóságban hinnél.

Tomi: - A XXI. században? Szívjóság?

Károly: - Ne vedd fel a ritmust. Ne a lelketlen, kizsákmányoló trendi szerint irányítsd a tetteid. Állítsd vissza az egyetlen követhető értékrendet.

Tomi: - Ne gyere nekem már megint az elcsépelt szeretet dumáddal, mert lecsorgok a székről.

Károly: - Én sem vagyok fedhetetlen, de szeretet és bizalom nélkül meghalok.

Tomi: - Ha meg bízol, hátba lőnek.

Károly: - Állandó rettegésben pedig értelmetlen a lét.

Tomi: - Na, kifilóztuk magunkat barátom, most azt mondd meg, mit tegyek a Titivel, hogy szeressen.

Károly: - Talán előbb neked kellene szeretned.

Zolika és Titi egy kávézó kerthelyiségében.

Titi: - Zolika. Az első reakciód az lesz, hogy meggyűlölsz, de ha engeded, hogy elmagyarázzam és higgadtan belegondolsz, óriás lehetőség a célod eléréséhez.

Zolika: - Rejtélyes bevezetés.

Titi: - Nos, igen, ezek az árnyalakok az újságban, ti vagytok.

Tomi belép a részeges Marcsi lakásába, ahol a nyitóképben volt. Minden szétdobálva, széttörve, a falakon piros festékkel „fizess”. Marcsi jön a képbe, zilált, idegesen cigizik.

Tomi: - Marcsikám. Tudom. Mindent rendbe hozok.

Marcsi: - Már nem lehet. Már akkor tönkretetted az életem, mikor megismertelek.

Tomi: - De Édesem. Ezek csak tárgyak. Holnap...nem, ma délután jönnek az emberek, kifestenek, takarítás...nem nagy ügy.

Marcsi: - Te nem akarod felfogni, hogy meg fognak ölni? Előbb engem és remélem te is hamar sorra kerülsz. Te nem tudod, hogy presztizsből is kicsinálnak? Te nem tudod, hogy akkor is végünk, ha fizetsz? Te nem tudod, hogy már késő, mert meglazult egy csavar a gépezetben és ezt nem tűrik. A fejünket fogják körbe hordani példát statuálva a többi kisstílű dealer előtt: íme, így jár, aki nem tartja be a szabályainkat. TE NEM TUDOD EZT?

Tomi: - Jaj, Cicukám! Túldramatizálod a helyzetet. Haverok. Fizetek és minden oké.

Marcsi: - Nos, jól van kőagyú Cicukám. Hát, akkor ennyi volt. Én most szépen eltűnök, a lakást eladom és remélhetőleg soha nem fogsz rám találni. Ennyit a csinos kis románcunkról.

Marcsi elkezd felvenni dolgokat a földről, pakol.

Tomi: - Marcsi. Ne félj már. Értsd meg, rendbe hozom.... – meg akarja ölelni a nőt. Marcsi ellöki.

Tomi: - Marcsi. Elveszlek feleségül. Költözzünk el. Jó. Menjünk valami csendes kis vidékre...

Marcsi elkezd sírni.

Tomi: - Marcsikám. Csináljuk meg. Tegyük rendbe az életünket. Marcsikám én belehalok, ha elveszítelek. Könyörgöm...

Marcsi hühhögve sír és befogja a füleit.

Titi és Zolika.

Titi: - Bocsáss meg Csillagom. Most már rád ruháztam a felelősséget. Ha hallgatsz és szabad utat engedsz az események folyamának, beteljesedik a vágyad. Pillanatokon belül itt a hírnév, a siker.

Hogy milyen áron? Nos, ez már a lekiismereteden múlik.

Zolika: - Az én lelkiismeretemen? Hát kijátszottatok. Még a Tomi hagyján. Kisstílű genyó, de TE! Titi!

Titi: - Válaszd a másik lehetőséget. Pakolj ki a fiúknak. Úgyis tudod a reakciót.

Zolika: - De igazuk van! Harcolunk a mocskos bekebelező világ ellen és egyszercsak mi leszünk a fő mocskok, akik kihasználják a reklámlehetőségeket, lefekszenek a médiának, a legcsináltabb csinált majmok leszünk a világon...

Titi: - Zolika, elfelejted, hogy a közönség tisztában van vele, hogy ti nem tudjátok, mi történik körülöttetek.

Zolika: - Na persze. El is hiszik. De ha még el is hinnék. Elég egy szikra, egy elejtett mondat arról, hogy ez tudatosan kicsinált dolog és ebből akkora botrány lesz, hogy még az unokáink sem bizonyíthatják az ártatlanságukat.

Titi: - Úgy beszélsz, mintha bűnözők lennétek. És még egy fontos dolog. Az, hogy Te most megtudtál valamit, csak egy adat. Már olyan szinten ismertek vagytok, ahonnan nincs visszaút. Legrosszabb esetben beperelheted a Tomit és mi a végeredmény? Ugyanolyan hírnév, mintha hagyod kibintakoztatni a pozitív végkifejletet.

Zolika: - Úristen! Úristen, miért történik ez velem?

Titi: - Mert ezt akartad.

Zolika: - Ezt. De Titi, az nem lehet, egyszerűen nem létezhet, hogy ebben az elcseszett világban nincs más módja az érvényesülésnek.

Titi: - Az érvényesülésnek? Az életben maradásnak.

Zolika: - Végül is...

Titi: - Végül is hajléktalan is lehetsz, tiszta lélekkel, mint a hó, áldozat is.

Zolika: - Az vagyok.

Titi: - A saját vágyaid áldozata. Már megtették helyetted az első lépéseket. Hamarosan csak rajtad múlik, hogy hogyan használod ki a lehetőségeidet. Rengeteg pézed lesz és egy mondatod, egy mozdulatod emberek ezreit irányíthatja. Adakozhatsz is. Kézzel fogható segítség a rászolrulóknak...

Zolika: - Propagandaszöveg.

Titi: - Felelősség. Teher a lelkednek, de kenyér a szádnak.

Zolika: - A rohadt életbe Titi... Csináljuk.

Részeges Marcsi beül az autójába, indít és ki a képből, Tomi nézi és közben elkezd telefonálni.

Tomi: - Oké, Dr. Szalai. Napokon belül meghirdeti a lakást. Csak okosan. Az azonnali kápénak nem fog tudni ellenállni.

Hooligans a FAN TOM öltözőben. Csak iszogatnak és dumálnak. Belép Tomi és kioszt néhány polot.

Tomi: - Na, emberek, idessetek, mit szereztem!

Csipa felemeli a polot, nézegeti, majd leveszi, ami rajta van és átveszi a az újat. Fehér polo, elején fekete felirat: Videx.

Csipa: - Frankó. Jó anyag.

Röhögnek.

Andy felhúzza az orrát, mintha szippantana: - Jó, mi?

Vick az orrához húzza a polot, ő is szippantgat: - Tiszta a cucc.

Röhögnek.

Balázs gyanakodva: - Te már megint próbálkozol Tomi!

Tomi: -Mi!? Szimpla repi. Lehet osztogatni.

Balázs: - Meg hordogatni, hogy reklámozzuk a Videx-et.

Tomi: - Kinek? Otthon anyunak?

Balázs: - Hát ez az! Kinek is? Koncert kilátásban?

Tomi: - Igaz, hogy rámenős vagyok, de megbeszéltük, megértettem. Na, csá, mennem kell.

Kimegy. Zolika egész jelenet alatt elfordul, csak mosolyog, mikor a többiek hahotáznak, pakolászik, zavarban és csendben van.

Bejárat, beengedők Videx-es szórólapokat és polokat osztogatnak a belépőjegyek mellé.

Dr. Szalai az utcán telefonál Marcsi háza előtt, ahol az előző jelenetben Tomi is állt. Vágásokkal hol egyiküket, hol másikukat látjuk, aki éppen beszél.

Szalai: - 5 és fél mill.

Tomi: - Ügyes vagy Doktor. Mikor „költözhetsz”?

Szalai: - Hétvégén.

Tomi: - Akkor már hétfőn megjelenhetnek a hirdetések.

Szalai: - Lassíts Tomikám! Ha csak vasárnap van kulcsátadás, nem száradnak meg a falak. Ja, meg a burkoló! Csak kedden tud kezdeni.

Tomi: - Na és!? Gondolod, hogy egyből özönlenek a vevők?

Szalai: - Nem lehetetlen. Viszont még lesz egy-két köröm a Földhivatalnál.

Tomi: - Bőven megéri a fáradtságot. Ugye?

Szalai: - Természetesen, de jó, hogy erről beszélünk, a 20%-os tiszteletdíjamon felül, szeretném, ha a nyereségen is osztoznánk.

Tomi: - 10%?

Szalai: - Csak 5-re gondoltam, de elfogadom a nagylelkűségedet.

Tomi: - Nem vagyok rabló Szalikám. Lesz még jópár gyümölcsöző együttműködésünk. Ja, a berendezésekkel mi van?

Szalai: - Ami megmaradt?

Tomi: - Hát, igen. Mondtam a srácoknak, hogy nem kell mindent tönkretenni, csak látványos pusztítást végezzenek, de kicsit túlteljesítették a feladatot.

Szalai: - Meglehetősen, de nem lényeg. A hölgy mindent itt hagy, az utolsó szögig.

Zenei műsor a TV-ben. Picit látszik a készülék is, nemcsak a képernyő. Ganxta Zolival cseveg egy ismeretlen műsorvezető.

Zoli: - Nem. Nem vállaltam el. Ilyen egyszerű.

MV: - Nem alacsonyodtál le...

Zoli: - Nem. A pénzmogulok szintjére.

MV: - Én a FAN TOM szintjére gondoltam.

Zoli: - Nagyon jól tudom, hogy mire gondoltál. Na, figyelj ide. Nincs abban semmi különleges, hogy nem verem át a haverjaimat. Érted? Remélem összejön nekik, jó zenészek, lelkes kis csapat. Ennyi.

MV: - De sokat segíthetnél nekik, ha jelenléteddel még közelebb vinnéd őket a sikerhez.

Zoli: - Menj má! Mi vagyok én? Óvónéni, aki megveregeti a kis lurkók fejét, hogy jól van Pistike, nyajjá bele a pénzgyantába, aszt majd nagy embert csinálnak belőled? Piszkosul kihasználnak a nénik, meg a bácsik, de majd kárpótol az élet. Na, nem!

MV kamera felé fordul: - Nos, Ez is egy vélemény, lássuk most, mit szól ehhez a FAN TOM másik jó ismerőse, Nagy Feró.

Taps, ováció, közben már képernyő nélkül látjuk a jelenetet. Bevonul Feró. Leül.

MV: - Nos, Feró, úgy tudom, neked felkeltette az érdeklődésed a FAN TOM.

Feró: - Persze. Bomba ötlet. És tudod, miért nem zavar engem, hogy itt többszörös átverésről van szó? Mert ezek a zenészek tényleg hordoznak némi értéket. Van mondanivalójuk. Természetesek, emberiek.

MV: - Ellentétben a mesterségesen kialakított médiasztárokkal.

Feró: - Úgy van. Miért ne kaphatnának lehetőséget?

Zoli: - De Ferókám, itt nem a lehetőség a lényeg, hanem a manipuláció.

Feró: - Tény, de úgy tűnik, mikor majd csattan a poén, fellibben a függöny, mindenki jól jár.

MV: - És szerintetek ezt nem érhették volna el, ha betartva az íratlan szabályokat, koncerteznek, felfedezi őket egy kiadó, megveszik a lemezeiket, felkapja őket a média.

Zoli: - Andersen.

MV: - Dehát, ti így csináltátok.

Zoli: - Nézz már ránk!

Feró: - Mi a szélsőségeket képviseltük mind külcsínben, mind eszmékben.

Zoli: - Egyediség, polgárpukkasztás.

Feró: - Csak körül kell nézni a piacon. Marylin Manson vagy techno-gizik.

Zoli: - A végletek.

Feró: - A FAN TOM meg középen van. Túlcsorduló lelkek és az igazság. Kinek kell ez ma?

MV: - Visszatérve fő kérdésünkhöz. Zoli azt mondja, nem hazudik a barátainak.

Feró: - Én sem, csak hallgatok, amíg fel nem érnek a csúcsra.

Szól egy nóta, Titi és Tomi táncolnak a tömegben. Mosolyognak.

Titi: - És most? Hogyan tovább?

Tomi: - Jön a gigabuli.

Titi: - Velünk mi lesz?

Tomi: - Az életemet adom érted.

Titi: - Jól esik, mikor ilyen kis szentimentális vagy...

Tomi: - Titi, engedj közelebb magadhoz.

Titi: - Ennél jobban? – vigyorog Titi és mutatja, milyen közel vannak így, tánc közben.

Tomi is mosolyog és megcsókolja Titi homlokát. A zene felhangosodik. Károly a háttérben karbatett kézzel figyeli őket.

Gyorsított felvételeken sűrű bevágásokkal jönnek a következő jelenetek:

- Tomi kezet fog „média fejesekkel”.

- Pénz átadások-átvételek.

- Papírhalmok, íróasztalok, telefonok, irodai jelenetek.

- Üres színpadképek, Tomi nézegeti, felméri őket.

- FAN TOM próbál, Tomi néha magyaráz nekik.

Mindezek össze-vissza, de a zárókép, hogy Tomi felemel egy pezsgőspoharat. Gyorsítás leáll, Tomi lassítva felemeli a poharat, majd hirtelen normálidőben szól:

- A szombatra!

Nyit a kép, asztal körül a zenekar, Titi, Károly. Ők is emelik a poharakat.

Balázs: - Be kell vallanom, lenyűgöztél Tomikám!

Utcakép: FAN TOM plakátok, fiatalok megállnak előtte és vigyorogva mutogatnak, mondván, ők tudják kiket takarnak az árnyalakok.

Szállodai luxuslakásban a FAN TOM.

Vick: - Azért egy kicsit túlzás ez a felhajtás.

Gyurika: - Te ezen akadsz ki? Én a fellépést nem tudom felfogni.

Vick: - Csak várjuk ki a végét. Majd akkor hiszem el, ha fent ülök a dobok mögött.

Pisti: - Én meg, ha megkapjuk a gázsit.

Balázs: - Én meg, ha tombol a nép!

Gyurika: - Azt mondjuk én sem értem, miért kellett itt dekkolnunk 2 hetet!?

Zolika: - Ez a profizmus. Tutik lettek a nóták, kipihentek vagyunk...

Pisti: - Én izgulok.

Tomi sajtótájékoztatón.

- Természetesen sem TV, sem rádió sem telefon nem található a lakásban. 17 ember vigyáz rá, hogy a fiúk ne érintkezhessenek a külvilággal.

Egyik riporter: - Felmerül egy igen fontos kérdés: mi lesz a koncrt után? Óhatatlanul fény derül a manipulációra. Ön szerint ezt hogy fogják feldolgozni a zenekar tagjai?

Tomi: - Biztos vagyok benne, hogy a kezdetben sokkoló hír negatív hatásokat vált ki belőlük, de fel fogják dolgozni.

Másik riporter: - Mi lesz a motiváció, hogy folytassák pályafutásukat?

Tomi: - A világot továbbra is a pénz irányítja.

Első riporter: - Tehát ez az egész felhajtás csakis az anyagi javakért történt?

Tomi: - Ööö...Hallgassák a FAN TOM zenéjét és rájönnek, hogy itt jóval többről van szó.

FAN TOM a színfalak mögött. Kint tombol a nép. Igazgatják a ruháikat.

Balázs: - Na. TEHETSÉG! Mutasd meg, mit tudok!

Zolika keresztet vet.

Megszólal az intro. Színpadról zöld fények szűrődnek be. Vált a kép, szemből színpad, egyenként vonulnak be, fejgép kíséri őket, felveszik a gitárokat, Vick áll a dobok mögött, feltett kezeiben a dobverők, összes fejgép rá. Elhallgat az intro, Vick még álló helyzetben lecsap a dobokra, leül, fejgép Zolikára, elkezd játszani, majd Pistire és Gyurikára. Balázs besétál, fölötte „követő lámpa” zöld fényburokba zárja, miközben sétál. Közönség végig üvölt. Balázs elkezd énekelni, a zöld szín fokozatosan változtatja színeit és csak mikor elkezdődik a refrén, akkor „robbannak be a fejgépek”, minden tagra.

Tomi színpad mögött telefonál. Üvölt.

- Nem hallom! Hol?

...

- Titi ne magyarázz! Hol a jó életbe vagy?

...

- Tényleg? És ezt ilyen nyugodtan mondod? Életünk legfőbb eseménye zajlik és téged nem érdekel?

...

Tomi dühösen kinyomja a telefont és eldobja.

FAN TOM befejez egy számot. Balázs felemelt kézzel köszöni a tapsvihart.

Tomi betaszajtja egy szállodai szoba ajtaját. Szemben az ágyban Titi és Károly csókolódzott, épp abbahagyják és nézik Tomit. Tomi lassan besétál. Leül az ágy szélére. Kimeredt szemekkel csóválja a fejét.

Károly felveszi a szemüvegét. Titi iszik egy pohárból. Ülő helyzetbe rendezik magukat, betakarózva. Tomi nem néz rájuk, úgy beszélgetnek.

Titi: - Jó a koncert?

Tomi: - Jó.

Csend.

Tomi: - Na, jól van. Fejezzük be a játszmát. Károlyom, elvetted a nőmet, én meg elittam a részesedésedet.

Titi: - Mi meg elvettük a bevételed.

Tomi: - Számlákat hamisítottam a neveddel Titikém.

Titi: - Legalizáltam.

Tomi: - Vettem neked egy házat a Pislisben.

Titi: - Telkeket vettem neked Solymáron.

Tomi: - Eladtam a FAN TOM menedzselését egy fejvadász cégnek.

Titi: - Megvettem a koncertszervezést.

Tomi röhög: - A fejvadász cég a Dr. Szalai nevén van.

Titi is röhög: - Szóval minden a családban marad továbbra is.

Károly: - Az összes büfét mi vezetjük.

Tomi: - Az összes italt én szállítom a büfékbe.

Titi: - Nagyon szeretlek Tomi, csak nem tudok veled élni.

Tominak potyognak a könnyei, de megpróbál uralkodni magán.

Tomi: - Tudom, azért próbálkoztam. Légvárakat építettem.

Károly: - Tomi. Nem használtunk ki. Nem mondhattuk el neked a kapcsolatunkat, mert dühödben iszonyú ökörségeket csináltál volna.

Titi: - Hallgattunk mindannyiunk érdekében.

Tomi: - Köszönöm. Azt kaptam, amit a FAN TOM-mal tettem.

Károly: - Nincs sakk-matt.

Tomi feláll és az ajtó felé indul. Megáll, továbbra sem néz Titiékre, úgy mondja: - múlt hónapban feleségül vettem a részeges Marcsit.

Kimegy az ajtón.

Pénzosztás az öltözőben. Tomi szomorú. Beszűrődik a közönség hangja: vissza, vissza.

Balázs: - Mi a gáz Tomikám? Állat jó volt minden. Látod, megmondtam. A művészet él. A művilág csak illúzió.
Tomi kényszeredetten vigyorog.

Pisti: - Buli után zsizsegés? – meglobogtatja a pénzét – Ma én fizetek.

Tomi: - Na, menjetek vissza. Nyomjatok le egy ráadást.

Fiúk kivonulnak, Tomi egy papírpénzt kettéhajt és tép belőle egy szivet. Nézegeti, majd halkan mondja: - Vagy lelkiismeret.

FAN TOM meghajol a színpadon. Integetnek. Zolika benyúl a zsebébe, kiveszi a pézköteget, kicsit nézegeti, majd bedobja a közönség közé. A zenekar csak néz. Zolika boldog, megfordulnak, mennek kifelé átölelve egymást. Szállnak a bankjegyek, a nép ordít és kapkodja.

vége

2004.